Kár, hogy a napok múlásával a hőfokok is csak egyre emelkedni fognak. Pedig én egész nyáron el tudnám viselni ezt az átlag meleget. 25 fok maga a mennyország. Na jó, júliusban még a 28 is megengedhető.
Ez csak arról jutott eszembe, hogy az egész nap nyitott ablakon át mintha órák óta egyre melegebb légáramlatokat éreznék besurranni a szobába. A rántott hús illata mellett.
A mai ballagások után nem is csodálkoznék, ha az egész város ennivaló illatot eregetni, hisz minden étterem, sőt még egyes menzák is ünneplő családokkal voltak tele. Az orvosi egyetem menzájának egy elkülönített termében ezúttal még pincérek is voltak, akik kiszolgálták a büszke családi kompániát, akiknek túl későn jutott az eszébe, hogy egy jó étteremben foglaljanak helyet előre.
De visszatérve a celsiusokra. Olyan szép lenne, ha... De a világért sem akarok panaszkodni. Persze más lesz a helyzet, mikor a 40 fokban fogunk az irodában pácolódni, miközben alig várjuk a téli hideget. Bár én ezt a szép napfényes, sokáig nappali világítással kecsegtető égboltot egy karácsonyért sem adnám.
Épp most olvastam, hogy a Piroska és a farkas meséből még az idén filmet forgatnak. Na nem vígjátékot, hanem egy goth horrort. Hogy az mi, arról nem tudok. Olyan sötét lesz, hogy nem látok majd semmit a képernyőn?
"The goth subculture has associated tastes in music, aesthetics, and fashion, whether or not all individuals who share those tastes are in fact members of the goth subculture. Gothic music encompasses a number of different styles. Styles of dress within the subculture range from deathrock, punk, androgynous, Victorian, some Renaissance and Medieval style attire, or combinations of the above, most often with black attire, makeup and hair." - wikipedia
Na ezt kb eddig én is tudtam, de hogy a horror mitől lesz goth, az még kérdés.
Rendezni mindenesetre az a Cathrine Hardwicke fogja, aki az Alkonyat filmet is elkövette, míg Piroskát majd Amanda Seyfried fogja alakítani - ő játszotta Meryl Streep lányát a Mamma Mia című filmben tavaly nyáron.
Külön érdekesség, hogy a produceri feladatokat Leonardo DiCaprio egyik vállalkozása fogja felvállalni.
És ez az egész nem kamu...
Hányan fogtok benevezni erre a produkcióra egy mozijeggyel?
Február végén költözött el legjobb barátnőm a városból, és akkor úgy reagáltam, mint az elhagyott ara. Na nem bőgtem, meg hisztiztem, hanem mindenbe belevetettem magam, hogy ne érezzem annyira a hiányát. Pedig azóta is 2-3 naponta váltunk levelet, beszélünk telefonon.
Egyszerre próbáltam 4 nyelvet tanulni. Sportolni, teljesíteni a munkámban, rendet tartani a lakásban, főzni minden nap, új dolgokat megtapasztalni, két blogot írni, kedvenc sorozatokat - átlag párhuzamosan van 4 - követni, és egészségesen lenni.
Ám, ahogy azt előre megmondták néhányan, nem jött össze a dolog, és most egy hónap után kezdem érezni a kimerültséget.
1, négy nyelvet nem lehet egyszerre tanulni, még akkor sem, ha ezekből csak egy új, a többi meg tovább tanulás, fejlesztés. A kettő a max. és az is nehézkes, bármennyire sajnáljam.
2, 2 blogot írni szintén lehetetlen, pláne úgy, hogy még a munkám is ez, az írás és nm a blog. Persze van olyan ismerős is. Igaz Józsi? Pedig mindkét blog témája hozzám közel álló. Az egyik én volnék, a másik meg Korea szórakoztató ipara - tévé, film, zene. De asszem ezekhez is társszerző kellene.
3, a lakás rendben tartása. Hétvégi takarítás nyoma hétfőn délelőttig látszik, aztán kész kupi az egész. Főleg a háló. Pláne most, hogy hétvégén mindent szétrámoltam a szelektálás nevében. Az eredmény: látszólag csak még több szemetet termeltem.
4, mozgás: 3 hete tegnap jutottam el először az uszodába. Előtte meg egyszer jógára. Az okok változatosak - közbejött egy meló, kolléga betegsége miatti többletmunka, és más egészségi problémák, amik valószínűleg a be nem vallott és erőltetett túlterhelés eredménye.
5, farmville: az agyamra megy a játék, idegesít már az egész, csak a méretei folytán is, meg hogy naponta min. 30 percet elvesz az életemből. Mégsem tudom lezárni, mert az még jobban piszkálja a büszkeségem, hogy az ismerőseim közül már 3an megelőztek a rankingben.
6, sorozatok: egyszerre 4-6, vagy inkább 10 sorozatot próbálok nyomon követni, de az eredmény egyre siralmasabb, mert folyton jönnek az új anyagok, miközben én még az egy hónappal ezelőtt véget érteket sem tudtam megnézni, bepótolni.
7, szeretném tovább fejleszteni magam a munkámban is, de ott is az ide kap-oda kap, két szék között a földre zuttyan eredményt érem el a legtöbbször
8, diabétesz: az utóbbi egy hétben jóval kevésbé tartottam be a diétám, mint a 6 hónap alatt bármikor. Szerencsére ez nem látszik a vércukromban, de én érzem, hogy túl összevissza.
9, emberek: na, erről inkább jobb nem beszélni
...
Asszem hiába szeretnék bepótolni mindent, amit az elmúlt 26 évben hanyagoltam, nem fog menni egyszerre. Le kell ülnöm, és szelektálni. Bizonyos dolgokról lemondani, mert ha eltemet a sok elvárás, és cél, amit magam elé tűztem, akkor kurvára nehezen fogom onnan kiásni magam.
Nehezen ismerem be, ha nem tudok valamit megcsinálni, és a kudarcot még nehezebben viselem, mivel folyton úgy érzem, hogy amit nyújtok, magam és mások felé az kevés. De fékezni kell. Asszem leülök, és elbeszélgetek egy kicsit magammal...
Heidi Klum összeállítása tökéletes példája annak, hogy lehet egyszerre elegáns és hétköznapi is az ember lánya. A vörös felsőhöz egy Paige Denim farmer dukál.
Alábbi szépséget Scarlett Johansson viselte a "Pillantás a hídról" premierjét követő bulin. A "Cleita" egy 404 gyémántot magában foglaló nyaklánc Van Cleef & Arpels-től. Hiába, a gyémánt a lányok legjobb barátja. Ja, és ennek semmi köze az anyagiassághoz, sokkal inkább a szép szeretetéhez.
Ma délután sikeresen megvettem a Yamato koncertre a jegyem!!! Percekkel később egy cuki, de a teljes járdát elfoglaló párocskát akartam vigyorogva kikerülni, ezért megkértem szépen őket, hogy húzzák már kicsit összébb magukat.
Nos, a várt hatás elmaradt, helyette ismét egy nagyon kedves magyar faszfejjel kerültem szembe. A lezajlott beszélgetés:
- Elnézést, szabadna? - én. A nő, aki az úttest felől ment!, arrébb húzódott. Én előzök, és visszasorolok.
- Lelépsz az útra, és kikerülsz - a férfi.
- Lépj le te, ha annyira tetszik - én.
- Ne szemtelenkedj, mert felrúglak - a pasas.
Nos, még lett volna mondandóm, de visszanyeltem, mert épp boldogan szorongattam a koncertre a jegyemet.
Tanulság: nincs, csak annyi, hogy a nőt, aki egy ilyen faszfejjel van, azt jól fel kéne világosítani. Ha egy idegen nővel ekkora barom és így, akkor őt egyszer-kétszer majd jól megtalálja ruházni esetleg. Másrészt a férfinak minden esetben az út felől kell mennie az utcán - alapvető illemszabály, és egyébként is ilyen köcsögöt egyből ott kell hagyni egy ilyen epizód után!!!!!!!
Egyébként, mikor a következő boltban az eladó hölgy egyetemistának nézett, elgondolkoztam, hogy talán azért ilyen kedvesek velem a bunkó pasasok (ez mostanság nem az első ilyen találkozásom volt) mert kis tininek néznek? Persze ez nem indok, de elgondolkoztató kb. fél percig.
Mindenesetre Valentin nap közeledtével csak még inkább sajnálni tudom az olyan nőket, akik egy ilyen mellett maradnék csak azért, hogy legyen valakijük...
Túl az úszáson és a munkanap egy nagyobb részén most úgy érzem, mintha súlytalan lebegnék. Asszem ez a jóleső fáradtság definíciója. A baj csak az vele, hogy totál szétszórttá tesz.
Az előbb a melegítendő ebédemet mindenáron a hűtőbe akartam tenni, míg a kukába az istennek se találtam bele, és még véletlen se sikerült semmit oda tenni elsőre ahová szerettem volna.
Ez már csak egy ilyen nap....:) Meg vagyok elégedve.
Unokaöcsém nagy-nagy önkéntes ölelése a nagyi szülinapjára érkezéskor - december óta szokásává vált, áldom a kis törpét - illetve unokahúgom ajándékba adott rajza, ami most már a második a sorban a hűtőmön.
Hm, kezdem úgy érezni, hogy el tudnék viselni magam körül most már néhány ilyen törpét én is. Ráadásul unokahúgom temperamentumában kezdem magamat felfedezni... szegénykém:)
Manapság egyre többször veszem fel úgy a telefont, hogy egy géphang közli velem, hogy kire kéne szavaznom, vagy mit kéne vennem. Esetleg egyenesen mobilon keresnek mondjuk a bankból, hogy élőszóban is elmondják azt a fantasztikus pénzrabló ajánlatot, amit már a környezet romboló levelükben már olvastam.
Megfigyeltétek már, hogy az ilyen telemarketinges hölgyek mindig nagyon udvariasan nyitnak, de mikor közlöd, hogy egyáltalán nem érdekel az ajánlatuk, akkor általában köszönés nélkül tosszák rád a a kagylót? Vajon miért van ez?
Talán hétfőn átmegyek a szomszédba és megkérdezem az ottani telefonközpontos csajokat a témában. Vajon élve fogok kijönni?
Tegnap este rám jött valami, és ismét megnéztem a Frozen Flower című Dél-Korea-i műremeket. Folyton elcsodálkozom, hogy milyen jó a filmgyártásuk odaát.
Van annak már 2-3 éve, hogy Japán, majd Dél-Korea vonzani kezdett kulturálisan, filmügyileg, zeneileg, nyelvileg...:) egyszóval mindenhogy. Azóta ez a vonzalom csak megerősödött számtalan pozitív tapasztalat révén.
Az egyik, amin nem győzök ámulni, az a hazai filmgyártás Dél-Koreában. Nem csak, hogy évente tömegesen gyártják a sorozatokat és filmeket, de ezeknek a nagyobb része jó is! (Na erről később)
A Frozen Flower egy tragikus szerelmi háromszög története, abból a korból, mikor még drága ősapáim épp csak elkezdték ezt az országot alapítani, ahonnan most gépelek. De akkoriban már Dél-Korea előállamai évszázadok óta fényesen álltak, és gyönyörű, de egymással folyton harcoló birodalmakat építettek.
Yuan épp Goreyeo-t igyekszik elnyomni, és már jó ideje nyomást gyakorol a királyra is, mivel házassága ellenére örököse még mindig nincs. Ám mindez csak háttér, mert a film valós története arról szól, hogy vajon hol lakozik a szív. A király ugyanis képtelen kapcsolatot teremteni akár egyetlen nővel is. Egyetlen kedvese, testőrsége kapitánya, Hong Lim, míg a királyné csak egy kedves, szeretett jó barát a király oldalán.
Szerencsétlen nő nem bolond, látja a kapcsolatot a két férfi között, de mit tehetne? Próbálja védeni a királyt és meggyőzni valahogy, hogy tegye már hitvesi kötelességét, legalább egy gyerek erejéig, de a dolog nem jön össze. A brilliáns megoldás: legbizalmasabb kapitánya és szerelme lesz majd a pótapa, aki királyfit hoz majd a családba. Az ütés talál, a királynő teljesen letaglózva a megaláztatástól engedelmeskedik a király óhajának és Hong Lim szeretője lesz.
De az eleinte kínos helyzetből végül szerelem fakad a királyné és a kapitány között, akinek a nő az ELSŐ az életében.
A látványvilág gyönyörű, a zene fülbemászó - a király hangja, olyan, mint a selyem - és a színészek is jócskán helyt állnak ágyban és azon kívül is.
Félreértés ne essék: a történetben nem egy ágyjelenet látható, és nem csak férfi-nő intim pillanatai, de akit ez zavar, az most figyelmeztetve lett:) Mégis, az intim jelenetek nem borítják fel a film egyensúlyát, hanem csak teljessé teszik azt.
Ezek után a tragédia elkerülhetetlen... de többet már igazán nem árulok el. Aki kíváncsi egy gyönyörűen leforgatott történelmi drámára, melyben az igazság leplezetlen, és nyitott arra, hogy a szív minden oldalát kicsit tanulmányozza, akkor ezt a filmet ne hagyja ki. A film több, mint 6 jelentős díjat nyert el. Európában: Spanyolországban, Csehországban, Németországban és a Benelux államokban vetítették a mozik.
Először is boldog új évet mindenkinek! Kicsit rég írtam ide is, de úgy voltam vele, ha már szabira megyek, akkor az legyen teljes körű...
Nos, tegnap közkívánatra otthon megint elkészült a Toszkán csokitorta, de ezúttal kicsit módosítottam a recepten. Az eredetit, melyet ide szintén feltettem, jó sokan nézték már meg, talán erre is kíváncsiak vagytok.
Ezúttal igyekeztem úgy elkészíteni, hogy minél több cukrot és szénhidrátot kispóroljak belőle, és így én is bűntudat nélkül élvezhessem 1-1 szeletét. Bár azt hiszem, mire haza érek ma, már egy falat se lesz belőle...
Nos, akkor az új recept:
20 dkg vajat még mindig 20 dkg étcsokival felolvasztunk forrásban lévő víz felett, de ezúttal bátran használjunk diétás csokit, ugyanis a simában kb 110 g szénhidrát van.
Közben 6 tojást elkevertem 30 dkg kirstály cukor helyett - 10 dkg kristálycukorral és 20 csepp édesítővel, majd hozzá adtam 10 dkg liszt helyett - 6 dkg lisztet és 4 dkg étkezési keményítőt, és ezeket csomómentesen elkevertem. Az új trükk még pluszban itt jött - miután a csokit és a tojásos masszát összekevertem, tettem még bele némi fagyasztott erdei gyümölcsöt, és nem felejtettem el a tetejére is tenni a maradék gyümölcsből.
180 fokra előmelegítettem a sütőt, majd betettem a tortaformába öntött sütit. 20 perc után még egy kicsit lejjebb vettem a lángot és tovább 20 percig sütöttem. Végül az eredmény: kicsit olvadós, krémes csokitorta savanykás erdei gyümölcsökkel.
Mit, miért mivel helyettesítettem?
Mivel 10 dkg cukorban kb 100 g szénhidrát van, ezért ez az egyik legkényesebb pontja a receptnek. A kihagyott 20 dkg cukor egyáltalán nem hiányzott azonban a sütiből, mert helyettesítette a kis édesítő, illetve maga a gyümölcs.
Liszt és étkezési keményítő? - Egy cukrász barátnőm javasolta ezt a trükköt, hogy bármit sütök a liszt 1/3át nyugodtan helyettesíthetem keményítővel. A sütit, főzeléket... nem rontja el, viszont megint csak kevesebb a szénhidrát tartalma, mint a lisztnek, így itt is spórolunk.
Ezzel összesen kb. 320 g szénhidrát körül jön ki ez a recept nagyjából az egész tortát nézve.
Esik a hó, ok ma nem, de már jó néhány napja esett. Ma volt az első reggel, mikor nem havazott, nem fújt a szél és én nem fáztam. Ropogott a talpam alatt a reggeli hó, miközben abban gyönyörködtem, hogy az enyém az első lábnyom az este esett hóban. Nos, ebbe az idillbe estem bele-el. Ahogy tetszik. A rejtett göröngyök a hó alatt határozottan nagy csapdát rejtenek. De hála a jógának, csak felpattantam, lesöpörtem a havat és már mentem is tovább.
Fel sem tűnt, hogy az egyetlen autós az egész környéken halálra röhögi magát rajtam, ugyan...
Végül is ideje volt, hisz utoljára még valamikor a nyár elején zúgtam le pár lépcsőről. Azóta csak kisebb kéz-láb bevágások voltak. Szóval nem én lettem volna, ha az idei havat nem tisztelem meg. Tekintsük úgy, mintha ez lett volna az én hóangyalom - fél hátsó lenyomat:) Piros pont a szerencsés körülményekért
Tegnap óta kapható az Avatar zenéje. És már a Leona Lewis közreműködésével készült hivatalos betétdal klippje is megtekinthető. A videóban Leona és a film epizódjai váltják egymást.
Egyébként a film zenéje is grandiózusra sikeredett. Az albumot James Horner jegyzi.
Végig hallgatva a számot, nem mondom ,hogy Leona nem kiemelkedő zenész, de valahogy ehhez a filmhez nem ilyen zenét képzelnék. Persze lehet, hogy a teljes albumot kellene végig hallgatni, hogy ezt eldöntsem?:)
Fél órája nyammogok az ebédemen. Most vagy nem vagyok éhes, vagy tényleg túl sok a melóm, mert fél percenként oldalra pakolom a kaját, és épp valami aktuális sz...uper új melót veszek kézbe.
De asszem mégsem vagyok annyira éhes. Kolumbusz salátát valaki?
A napokban került a közönség elé Carrie első új posztere. Semmi újdonság. Az első képeken már láttuk ugyanebben a szerelésben, csak kicsit jobb a háttér, és a photoshopos kollégát is jobban megdolgoztatták.
De ha ettől függetlenül kíváncsi vagy a poszterre, akkor katt. ideItt találjátok a posztert, ami egyébként a másik blogom lenne, amit leginkább fotó blogként hasznosítok. Na, majd meglátjátok.
Éppen itt üldögélek az irodában, majd lefagy a lábam - pedig van fűtés - és Reninek köszönhetően egy nagyon szép kis dalt hallgatgatok, meló közben. Ajánlom nektek is Csondor Kata számát. Reklám zene ide, vagy oda, szerintem is nagyon hallgatós.
Nos, kellemes, és gyorsan telő hetet mindenkinek:)
Ebben a pillanatban érkeztem el az érzéshez, hogy megint csúszok lefelé egy érzelem örvényben. Fáradt vagyok, stresszes, frusztrált és általában egy igazi seggfej.
Tegnap kaptam a megjegyzéseket: "Te mikor nem vagy ideges?", "Olyan vagy, mint egy nagymama"
Ennyire pocsék lenne a helyzet? Tényleg ilyen lennék 26 évesen. De azért ez elkeserítő. Talán, akkor már értem, hogy miért nem akarok túl sok időt magammal tölteni...
Hm, majd elmúlik, ahogy mindig szokott, közben meg igyekszem... A fene se fog fogadkozni, azt úgyse tartja be az ember. Lesz valahogy, de úgy érzem, hogy a csúszda alján tartó pocsolya felé már olyan gyorsan haladok, hogy lassan gatya se marad a hátsó felemen. Nem lesz ez így jó:)
